Rólunk

A zenekar rövid története

TABU: Kelet-Zambia 1989 

Amikor 1986 késő őszén a Caranten nevű jogelőd romjain megalakul a TABU formáció, kevesen hihették volna, hogy alig egy év elteltével, 1987. szeptember 4-én már ez a csapat produkálja az adott esztendő második, megyei szinten mérve leglátogatottabb koncertjét (csak a hagyományos karácsonyi hangverseny járt előrébb az eladott jegyek számát tekintve). 

Pedig klassz már az első tornatermi buli is, ahol a "Sikátor" című 20 perces kompozíciónk alatt egy Holdról szóló filmet vetítünk, és Kiss Zoltán kémia szakos tanár úr magnéziumos pirotechnikájával színesíti "A negyedik nap" végét. Hamar a gimnázium felkapott diákjai leszünk, koncertjeinket hirdeti az iskolai, jelzőcsengős tanítási időben bekapcsolt rádió, részt veszünk a botrányos Bolondok napi, "hajnali" 1/2 8-as koncerten, amely ellehetetleníti a nulladik órák megtartását. Kovács "Edző" Sándor összetett személyiségű menedzserünk jóvoltából felvételt készítünk az OOK stúdiójában. Később új segítőnk Trombitás Gábor lesz, aki ügyes szervező, és pillanatok alatt tucatnyi koncertlehetőséget intéz. Emlékezetes sikerrel szerepelünk a gimnáziumok országos Helikon-versenyén "Sárkányrepülés" című instrumentális dalunkkal. A keszthelyi döntőre hármunk belgiumi fúvószenekari utazása miatt nem mehetünk el.

Most érkezünk vissza 1987. szeptemberéhez: 11 hónap termését a műsoron tartott három Caranten-dal ("Helyzetkép", "Az első nap", "A negyedik nap") mellett tucatnyi új szám jelenti, ezeket hallgatja a Lovassy alsó pályáján összegyűlő több mint 400 néző, egy részük természetesen nem fizette meg a 20 Ft-ra (!) rugó belépőt. A siker - főleg koncertünk előrehaladtával, az éjszaka beálltával - egyértelmű lesz. (Róla hosszabb anyag jelent meg a Veszprém TV-vel is, ma már az durva kordumentum.) A cirka fél évvel később adódó új hangfelvételi lehetőségünknél mégis egy olyan friss dal mellett döntünk, amely új irányt szab az együttes további működésének. Ez pedig "A rikkancs", amelyet gimiből kikérve, "A híd" c. zenés játék rögzítési idejéből elcsípve játsszunk fel, és a Magyar Rádió "Ötödik sebesség" c. műsora is ezt a szalagot sugározza az ugodi pop-rock fesztivál első TABU-diadalára készült riportja után - a későbbi alelnök, Hollós János készíti.

A már akkor is országos felvételi csúcsokat döngető Lovassy Gimnáziumról exkluzív tévéműsor készül, M. Lukács Ágnes rendezőnő csapata rögzíti az MTV számára dalunkat, mégpedig play-back módszerrel, bámuló emberek gyűrűjében a veszprémi abszolút világközepén, Kossuth utcán. (Megint teljesült egy álom...) Az adás - így tudjuk - elmaradt. 

Aktívan keveredünk bele a diákrektor-választási hajszába: Zsozsót elragadják a C-s Testőrök "Test-őrület" c. film zenéjének elkészítéséhez, erre válaszul a teljes TABU fellép a F-es Főtorkosborz reggeli pobjedás, vörös szőnyeges bevonulásán, Muraközy Péter ötletéből írt nótákat, a "Zúg a Volgá"-t játsszuk. Újabb egy év, és a zenekar az akkor még Georgi Dimitrov bolgár kommunista nevét viselő művelődési központjának stúdiójában bakelit lemeznyi hanganyag felvételére kap lehetőséget, amit hamarosan színháztermi, nagyformátumú koncert követ, de ezeken már hiába keresnénk a másfél évvel korábbi szabadtéri előadás műsorának gerincét. Üdítő kivételként csak a felcicomázott "Zenészinduló" és a szintén kissé áthangszerelt, elhagyhatatlan "Helyzetkép" jut eszembe, ezek maradtak, a többi csupa-csupa új darab. A koncert címe is más irányt tükröz: '87-ben még "Kizökkent világ" a nagyhatású film nyomán, most, 1989-ben "Kelet-Zambia", idétlen tökfej-lógóval, Nyugat felé nyíló villámzárral a szája helyén. És szellősebb zenével, felvállalt funky-elemekkel is. 

A gorbacsovi peresztrojka ideje ez, hirtelen gyakorlatilag bármit, bárhol szabad megjelentetni, elénekelni. A TABU ekkor van saját csúcsán: több ugodi fesztiválgyőzelem után elnyeri az országos orosházi könnyűzenei találkozó első díját is "Kelet-Zambia", "A rikkancs" és "Kalifornia" c. dalaival. Némi készpénz és egy szegedi napsütéses koncert a jutalom, az ugyancsak beígért rádió felvételre a budapesti stúdió átépítése miatt nem került sor. A veszprémi egyetemi napokon az esélyes diákrektor dalát a TABU veszi fel "Még egyszer" címmel, és mellettünk süvít el az akkor alakult Fidesz első vidéki botránya, a veszprémi egyetemi kollégiumban tartott házkutatással is ékes Felsőoktatási Diákparlament.

Az 1988-as, a (ma már nem létező, színházkerti) kertmoziban emlékezetesre sikerült "A híd"  előadások zenei anyagának vonalát most egy mesemusical, "A hatalmas színrabló" összes betétdalának hangszerelése, felvétele követi: az együttes elragadtatással nézheti a hatásosan színpadra vidd darabot, melynek kifejezetten szellemes és igényesen komponált muzsikája. Mégis: az 1989-es esztendő egyben a távolodásé is. Zsozsó őszre már másodéves orvostanhallgató Pécsett, Lujó ugyancsak másodikos a budapesti Kandó műszaki főiskolán, Murak tulajdonképpen már mindenfélét csinál (pl. fényképeket), de legjobban talán a Fidesz közelgő kampánya köti le, a megye legjobb választási szervezővé válik, én szeptembertől Győrben, a zeneművészetin tanulok énekelni, végre "főállásban". Egyre nehezebb összehangolni a próbákat, és a sok elfoglaltság egyfajta zene impotenciát okoz, ez alól csak a még mindig hihetetlenül termékeny Zsozsó kivétel, de - és ezt a Kelet-Zambia anyagában feltűnő - több Bertalan Tamás-vers jelzi: elapadt az én szövegírói vénám is, ez tény.

A TABU régi felállás szerinti utolsó koncertje október 1-jén zajlik az Ifjúsági Ház pincéjében, ahol is ülve, frakkba öltözve játszunk a Zene világnapja tiszteletére. Egyetlen új szám sem hangzik el és nem is születik már ekkor. Szirbek Andrást, az előző évben integrált és foglalkoztatott szaxofonos fuvolistánkat is nélkülözni vagyunk kénytelenek. A kegyelemdöfést 1990 januárjában kapja a TABU, amikor kis küldöttség (Murak, Lujó) keres fel egy vasárnap délelőtt a nagyszüleimnél, és egyébként ténylegesen elhatalmasodó klasszikus zene irányultságom, valamint elfoglaltságaim okán kiléptetnek az együttesből. Nincs harag. Új basszusgitárossal kiegészülve (Nagy Ferenc) a csoport még feltűnik az egyetemi "A helység kalapácsa" produkció zenekaraként, próbálnak énekest keresni, sikertelenül. Röviddel azután a TABU, Veszprém eladdig legtovább jutott csapata megszűnik létezni.